A cserépkályha fűtésével kapcsolatban már leírtam, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG SZÁRAZ TÜZIFA, és meg is indokoltam, miért, ezért azt itt nem ismétlem. Viszont hadd írjam le, mi az, ami szigorúan nem kívánatos a cserépkályhában:
1. Műanyagok
Legyen az tejeszacskó vagy üdítősdoboz, joghurtospohár vagy Tetra Pack, NEM VALÓ KÁLYHÁBA!!! Olyan gőzökkel égnek, melyek feltapadnak a járatok, illetve a kémény falára, rontva ezzel a kályhánk belsejének áramlási tulajdonságait, így a huzatát. Mindemellett maximálisan környezetszennyezőek, mert ezen a hőfokon nem képesek elégni tökéletesen, így rengeteg káros melléktrmék kerül a légkörbe elégetésükkor!
2. Kukoricacsutka
Jól ég, jó parazsat is ad, azonban mégsem javaslom. Sok elégetlen gáz marad utána, ami esetleg a járatokban pang, majd egy huzatfeleslegre berobban és akkor lőttek a kályhánknak.
3. Dió-, mandula-, sárgabarackmaghéj, stb.
Ugyanaz vonatkozik erre is, mint a kukoricacsutkára, csak még sokkal hatványozottabban. Egy kályhás barátom szerint nincs az a jól megrakott kályha, amit ne lehetne eldurrantani egy lapát dióhéjjal. A technikát nem írom le, mert még valaki kipróbálja. :) SZIGORÚAN TILOS!!!
4. Gyanta, vagy egyéb illóanyag-tartalmú fafélék, mint például a meggy, a fenyő.
Gyanta, illetve mézgatartalmukból kifolyólag kátrányosodhat tőle a kályhánk.
5.
Mindennemű folyékony eghető anyagot, úgymint: gázolaj, benzin, alkohol, aceton, stb.
6.
Minden olyan anyagot, tárgyat, bármit tilos, amire az van írva, hogy ne dobjuk tűzbe: spray-flakon, öngyújtó, elem, stb.
Azért nem egészen.
Ha befűtjük a cserépkályhánkat, mielőtt teljesen kiszáradna, a következő fog történni:
a hő gőzt fejleszt, ami ugye nagyobb térfogatú, mint a víz. Ez azt jelenti,
hogy szeretne távozni a szélrózsa minden irányába, és mivel a nyomása is nagyobb,
mint a légköri nyomás, csinál is magának helyet.
Repedések járnak a nyomában,
amelyek azután a hő hatására kitágulnak, a nedves, tökéletlen égés miatt megtelnek korommal,
hogy soha ne tudjanak összetapadni, még ha ki is hűl a kályha.
Rés a pajzson, akarom mondani a kályhán.
Általában arról ismerjük meg, hogy füstöl. Mégpedig a lakótér felé. Egyetlen ellenszere az újrarakás.
De sokkal inkább a megelőzés.
A cserépkályha hatékonyságát az égés tökéletességén kívül a belső hőátadó felülete
(járatok belső felülete), a külső hőleadó felülete, a kémény tulajdonságai és
a rendelkezésre álló hőmegtartó tömeg határozza meg.
Ha mindezek a megfelelő arányban állnak egymással
és a fűtendő helyiség hőigényével, a cserépkályha hatékony.
Ha meg nem, akkor úgyszólván mindegy, mekkora.
Ebből következik, hogy a cserépkályha leginkább azt tudja fűteni, amit "lát",
azaz ami a sugárzásának az útjába esik.
Tehát a szomszéd szobából nyíló közlekedő végén levő fürdőt már nemigen.
Egy cserépkályha teljesítménye tehát adott, ezt nem fogjuk tudni befolyásolni azzal,
hogy több tüzelőt rakunk rá.
Ezzel még a tervezésnél, méretezésnél számolni kell.
Ami jó a cserépkályhának, az nem biztos, hogy jó lesz egy kandallónak, és viszont.
Példa: van egy 180mm átmérőjű kéményem, melynek a bekötő T-idomja 2,3 m magasan van a nappaliban.
És szeretnék egy cserépkályhát.
Normális szakember azonnal befonja a szemöldökét.
Ez a kémény, ezzel a csatlakozással ugyanis
tökéletes egy 10-12 kw-os kandallóhoz, azonban egy cserépkályhának már túl nagy,
a bekötőidom túl magasan van és túlságosan nem cserépkályhának lett kitalálva.
Ha építkezünk, lehetőleg előre döntsük el, mi lesz azon a kéményen.
Ha már megvan a kémény, akkor meg mielőtt beleéljük magunkat valamelyik verzióba,
beszéljünk szakemberrel. És ha ő mond valamit, ne akarjuk megverni, ha nem azt mondja, amit mi szeretnénk hallani.